Lacrimae rerum

Száraz eső hint szikkadt földeket.
Rügyek fakón a jövőből révednek.
Habok kapartak évekig szirteket.
Angyalok hordanak kicsiny köveket.
Kalászok törnek, tengerik teremnek.
Habzó benzin patakban ölelget.
Szíjak simítnak, bakancsok kísérnek.
Angyalok facsarnak szitáló cseppeket.
Vasak hántanak mosolygó rögöket.
Ácsoló ujjak hajlítnak fedelet.
Csillagok ragyognak dicsérő éneket.
Angyalok emelnek parányi lelkeket.

(Kisbér, Budapest, 2014.09.25.)

Az életben...

Az életben, ha szépen haladnak a dolgok, én is szépen éldegélek billentyűk ütögetése nélkül. El kellett telnie egy-két évtizednek, amíg idáig eljutottunk, most viszont ilyen korszak van. És ez jó. Persze a folytatásos történetek folytatásainak a rovására megy ez egy kicsit, de talán egyszer befejeződnek ezek is. A régi dolgok feltöltögetése is startpisztolyt vár már jó pár hónapja. Talán ide is eljutunk egyszer.

Most viszont élvezzük a hivatalos és boldog házasélet napjait. És ez jól van így.

Talán a tudománnyal kicsit szorosabbra font kapcsolatom hiányzik. Talán. Viszont jóval kevesebb a motivációm ebbe az irányba, ha egészségesebben megvannak testi és lelki szükségleteim. Az elkövetkező évtizedekben még ki kell alakítani egy egészséges viszonyt ezen a téren. Van érdeklődés, és egy pontig ez nagyon hajtja az embert, egy pont után viszont valahogy kiveszik a lényeg. Az a megismerési öröm, melynek helyét a futószalag váltja át. A szalag mellett pedig nem szívesen áll az embert, ha nem szükséges ott állnia és vannak jobb és hasznosabb helyek is. Ezeket még meg kell találni, amazzal a viszont pedig ki kell alakítani.

Mivel manapság mindenki idézeteket küld, a témába vágóan ezért én is megosztok egy talán kicsit kevésbé ismert, de - szerintem - húsba vágó véleményt:

„Tudós vagyok, és tudom, mit jelent valamit bizonyítani. De az ok, amiért a gyermekkori nevemen hívom magam, az az, hogy emlékeznem kell arra, hogy egy tudósnak pont olyannak kell lennie, mint egy gyermek. Ha valamit lát, akkor azt kell elmondania, amit lát, akkor is, ha az az, amire számított, hogy látni fogja és akkor is ha nem. Először láss, azután gondolkozz, majd ellenőrizz. De először mindig látni kell. Máskülönben mindig azt fogod látni, amire számítottál. A legtöbb tudós elfelejti ezt.” - Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat