Még nem írtam a blogba tech témájú bejegyzést, mióta ide kötöztem. Persze, mert a rövid hírek és adalékok megússzák egy-egy kommenttel, hüvelykkel vagy +1 gombbal. Most azért írok egy kicsit, tapasztalatokról.
Szóval Ubuntu. Sok-sok év nyúzás után beruháztam új otthoni eszközre, kiváltani a 2008-as, eddig jó szolgálatot teljesítő laptopot. Akkor az volt a nagy szó, hogy 64 bit és két mag, meg az is, hogy ez akkor nagyon jó árból is kijött AMD vonalon. Ő lett bernard, a kedves ASUS laptop, aki Windows-t tartalmazó lemezt csak egyetlen egyszer látott, amikor másnak szívességet téve ellenőriztem a rajta lévő adat konzisztenciáját. Ezen kívül csak virtuális gépben volt benne trükkös megoldással WinXP, mert néha néha volt egy-két apróság, amihez macera volt még akkor a Wine. Például fordítottam python scriptből exe-t, meg régen voltak távoli asztali bejelentkezési gondok a linuxos kliensben. Ezekkel együtt, és a sok szemét és düledező config hegyekkel operáló home könyvtár ellenére a gép nagyon szépen szolgált addig, amíg a hardware elemek rém elavulttá váltak. Hozta a formát, a közel 7-8 szoros árral drágább munkahelyi Windows 7-es asztali gépet le is nyomta használhatóságban, hála sok-sok apró, trükkös kis alkalmazásnak, eszköznek.
Eljött a bővítés ideje. Ennek első fázisa volt az Android vonal próbálgatása olcsó, de mégis tartalmas tabletek próbálgatásával. PC viszont kell, hiába húzzuk ki olcsóbb módszerekkel a dolgot átmenetileg. Megnéztem tehát ismét, kit szeretnek legjobban a világpiacon, és ahogy ez az ASUS volt 2008-09 körül, kiderült, hogy most a HP és a Lenovo. Különböző szempontok alapján a szűk család másik tagja kapott egy kecses és szép HP-t, majd okulván abból, hogy mennyivel kellemesebb már hozzá is érni egy manapság gyártott géphez, magamnak szereztem egy hasonló árfekvésű Lenovo-t. A családi egyetértés és tapasztalatok jegyében természetesen mind a kettő Ubuntu mellé lett választva, bősége memóriára és negyedik generációs Intel processzor voltak a további feltételek. Meg persze spórolás az olyan fölösleges huncutságokon, mint előtelepített Microsoft termékek vagy indokolatlanul sok processzor mag.
A helyzet az, hogy láttam már Windows 8 és 8.1-et is, Windows 7-en meg dolgozni vagyok kényszerítve. Otthon ezzel szemben mosolyogva teszi el a fiók jó mélyére az ember a gépekhez adott driver hegyeket. Pendrive bedug, boot, másfél gigába pedig minden belefér, a linux kernel pedig mindent meg is hajt. Minek ide driver dvd 2014-ben, hiszen erre van a kernel. Pár klikk, egyedi megszokásokból csak partíciókkal kell szöszmötölni, és ennyi. Minden megy és teszi a dolgát, ráadásul gyorsan és praktikusan. A konklúzió, hogy a Canonical szidott fejlesztései valójában nagyon is jók, ha friss hardware van alattuk. Ha a gép olyan, aminek lennie kell, akkor ragyogó felette az Ubuntu Unity felülete, nagyon szépen pörög a Dash és minden egyéb is. Nevetséges ehhez képest az agyon fixelt Windows 8.1 is. Az egyetlen gondom az Nvidia és Intel hibrid gépemmel volt, ennek kicsit utána kellett járni, hogyan is tudja meghajtani a Prime modul az Optimus chip-et. Áldassék érte Linus Torvalds híres kézmozdulata, hogy megindítá rögös utunkat a nagyokkal! Azért akkor már dokumentáltam néhány fórumon a tapasztalatokat, mert a közösség ereje abban áll, ha vissza is teszünk bele. Meg volt egy-két bugreport kémlelés.
Ezen kívül csak azért volt kisebb gondom, mert fejembe vettem, hogy UEFI-vel bootolok, ha törik, ha szakad. Mivel az előre formázott HDD-t gyárilag nem erre osztották, kénytelen voltam kicsit képezni magam, hogy mégis hogyan is működik ez a legacy BIOS boothoz képest. Nagyon egyszerűen, csak a Lenovo emberei kicsit keresztbe tettek, tehát nekem kellett saját partíciós táblát létre hoznom. Illetve létre hozatnom, mert a dolog lénygében automatikus, csak tudni kell, mit kell keresni. Így most minden fastboot meg egyéb funkcióval megyünk efi partíción keresztül bootolva, Ubuntu 14.04 LTS verzióval, hibrid GPU támogatással, az FHD kijelzőhöz idomított hi-dpi hangolással, memória indexelés és minden egyéb gyorsítási lehetőséggel, felhő integrációkkal és a szokásos kívánalmakkal.
Gyönyörű. Hiába jött nemrég még drágább gép még nagyobb izmozással a munkahelyen, a most már 10x olcsóbb, ráadásul hordozható és energia takarékos gépen ismét hozza a szintet használhatóságban. Ennyit számít a gondos válogatás és a linux világa. Ráadásul a hekkelés-hegyek már nem szükségesek, még egyszerűbb is működésre bírni egy frissen vett gépet Ubuntu-val mint bármilyen Microsoft termékkel. A trükközések csak némi plusz kihozatalához szükségesek. A Windows specifikus felhasználói igények lehetnek az egyedüli okok, amiért az embernek 2014-ben vállalnia kell az extra szenvedést a Microsoft vonallal, mert most már azzal van a több szenvedés. Ilyen igények persze vannak, sőt, elég sok még mindig, például a mainstream játékipar, vagy az Adobe termékcsalád. A bástyák viszont sorra dőlnek, így javul a helyzet ezen a téren is.
Köszönöm a türelmet, ennyit mára.