A közgazdaságtan törvényei

Az 1900-as évek elején Vilfredo Pareto, a tekintélyes olasz közgazdász
egy közgazdaságtani konferencián Genfben tartott előadást, s eközben ismételten és hangosan félbeszakította befolyásos kollégája, Gustav von Schmoller. Von Schmoller, aki a berlini egyetemen lévő trónusáról irányította a német tudományos világot, leereszkedő stílusban folyton ezt kiabálta be: „De léteznek-e törvények a közgazdaságtanban?”

Pareto főúri neveltetése ellenére nem sokat adott a külső megjelenésére, állítólag a Trattato di Sociologia Generale című monumentális munkájának megírásakor egy pár cipője és egy öltönye volt. Így könnyű volt számára a következő napon koldussá változni és von Schmollert az utcán megszólítani.
„Elnézést, uram, meg tudná nekem mondani, hogy hol találok egy olyan éttermet, ahol ingyen lehet enni?" - fordult hozzá Pareto. „De kedves uram, ilyen éttermek nincsenek. Viszont itt a sarkon van egy hely, ahol jó ételt kaphat olcsón” - válaszolta von Schmoller. ,,Na ugye, hogy léteznek a közgazdaságtanban törvények!” - mondta erre Pareto, és diadalittasan felnevetett.

-- Barabási Albert-László: Behálózva

statisztika és manipuláció

Következzék egy nem szokványos október 23-as bejegyzés.

Mert korunk tán legvitatottabb európai kérdése a bevándorlás és a vallás, vagy alighanem Európa és az iszlám kapcsolata.

Nézzünk egy kis németországi adatot egy néhány hete a médiában közzétett beszélgetésből (youtube link a kép mögött):




A kérdés tehát, mennyire értettek egyet a felmérésben résztvevők a fenti, a német politikában elhíresült tételmondattal. Érdemes megnézni, kelet és nyugat összehasonlításánál milyen magyarázatokkal jöttek elő a beszélgetésben résztvevők. És tény és való, a volt NDK területén általában radikálisabb véleményeket hallani... vagy attól függ, melyik hírforrást nézzük. Mert a Pegida mozgalmak bázisai valóban ott vannak, de szintén tiltakozik a bevándorlást az utóbbi hónapokban keményen megszenvedő Bajorország, és azért gyulladnak ki migráns szállások helytől függetlenül. De kanyarodjunk vissza a fenti adatokhoz.

A legfőbb magyarázat a fentiekre, kelet és nyugat viszonyára, hogy a volt NSZK azért közelebb érzi magához az „európaiságot”, így az annak részévé vélt multikultúrát is. Nem sokkal nagyobb arányban, de kimutathatóan. Érvelnek azzal, hogy a nyugati országrészben jóval régebb óta létezik bevándorlás, ezért az emberek azt megszokták, keleten pedig nagyobb a félelem az ismeretlentől.

És akkor a kulcs a kérdéshez talán pont ez lehet: a bevándorlás és az iszlám terjedése ezek szerint a volt NSZK területére jellemző? A sugalmazott válasz az igen. Tegyünk fel egy érdekes kérdést: a (nyugati) német lakosság hány százalékát teszik ki az iszlám hitűek? A választ elég könnyű megtalálni. Még egy rávezető kérdés: az iszlám hitű németek vajon hogyan válaszoltak a fenti kérdésre? Aztán próbáljuk meg összevetni ezt a számot a kelet és nyugat közti differenciával.

Természetesen ez mágia. Társadalmi kérdésekben statisztikai korrelációkra hagyatkozni pedig veszélyes! Miközben a helyes helyzetrétékelés pedig szükséges. Néhány vélt igazság viszont rendszeresen önálló életre kel, sokat ismételgetve pedig beférkőzik, hosszútávon torzít és mérgez. Ahogy tették azt ilyen indokokkal a múlt század szélsőséges eszményei apáink és nagyapáink életével.

De próbáljunk kicsit jobban keresgélni, nehogy egy saját feltételezéssel abba a hibába essünk, hogy az emberek bevándorlásról és vallásról alkotott elképzeléseit egyetlen vonal mentén tokozzuk be. Mert lehet, hogy a tapasztalás és az élet valós megélése inkább a válasz, és nem az ideológiákkal való takarózás néhány monitor mögött egy szobába zárt íróasztalon.

Lehet találni, időtől függetlenül további adatokat, kelet és nyugat közötti demográfiai eloszlásokról, vallási megoszlásról. De ha csak kicsit kinyitjuk a szemünket, a legegyszerűbb wikipédia forrásnál egy igen sokatmondó ábrára lelhetünk (ld. balra). Akkor talán pont fordítva igaz?

És ennek hála, talán tovább erősödik bennünk a gondolat, hogy az élet megélése bizony többet jelenthet elvont véleményeknél és szakértéseknél. És ez igaz lehet a manapság igen népszerű tolerancia-kérdés értelmezésében is.

Talán hasonlót tapasztaltunk, ahogy a hetek teltek, a problémák pedig országról országra terjedtek. Ezzel párhuzamosan pedig a problémára adott válaszok is szépen lassan, helyről-helyre átalakulni látszanak.

Mondhatnám úgy is, ilyen kijelentéseket tenni annyira értelmes, mint Nagy Imréről nyilatkozni, hogy kommunista volt-e vagy sem.

Valahogy ez az indirekt propaganda természete.


Ez volt a nem szokványos október 23-as bejegyzés. Pedig valójában az. Van, ami azóta csak átöltözött.