Kedves Barátaim!
Küldetéseink vannak, küldetésünk van. Fontos, és húsba markoló küldetésünk! Sok az akadály, sok lehet a kétely, de ezt nekünk akkor is teljesítenünk kell, hangozzék bármily banális módon ez most nekünk.
El kell mennünk az emberekhez, segítenünk és támogatnunk kell őket.
Ezt kell tennünk!
Segítsünk nekik, álljunk mögöttük nehéz perceikben, és tegyük számukra, és így számunkra, sőt, egyben unokáink számára is jobbá ezt a világot!
De ez nem egyszerű feladat, nem egyszerű, ámde nemes küldetés!
Két területen kell fegyverkeznünk. Ezen a kettőn, kedves barátaim, ha magasra képzitek magatokat, nem lesz előttünk akadály, csak talán nagyon-nagyon erős falak, amik elénk állhatnak.
Először is, rendezzétek soraitokat!
Ki tudna segíteni a környezetén, ki tudná megváltani maga körül a világot, ha önnön gondjai, problémái mardossák kívül és belül. Adjatok támaszt egymásnak, erősödjetek meg testben és lélekben! Vak nem vezethet világtalant, de ti, kedves barátaim, ti okos, szívós és ravasz módon támogatjátok majd egymást, és energiáitokat a széles kerek világra is kiterjeszthetitek majd örök áldásul!
És másodszor, tudjátok jól eladni az embereknek, amit adni akartok nekik!
A segítség fontos, hálás feladat. De nem mindig vágynak rá azok, akik rászorulnak. El kell nekik magyarázni, hogy ők is akarják! Talán nem hiszik, de valójában tudniuk kell, és tudni is fogják, hogy belőletek, kedves és mélyen tisztelt barátaim, belőletek majd igazi erőt meríthetnek, igazi tanácsokat, igazi támogatást kaphatnak majd, és ezeket szolgálhatják majd közös dicsőségünkre. Mindannyiunk üdvére, sőt, unokáink üdvére is.
De nem bízhattok mindent a véletlenre, ezért amikor segíteni indultok, először mutatkozzatok passzív szemlélőnek! Térképezzétek fel a lehetőséget, majd gyakoroljatok empátiát. Be kell csomagolni az adományaitokat a megértés és a részvét köntösébe. Mert ha megértők vagytok az emberek felé, ha csak együtt éreztek velük csacskaságaikban, akkor kivívjátok rokonszenvüket és aztán majd számítani is fognak rátok!
Ne feledjétek kedves barátaim!
Az aratnivaló sok, a dolgos kéz kevés. Legyünk hát szaporák! És mindannyiunk közös üdvére, dicsőségére, sózzuk meg együtt a mi közös életterünk lakomáját, és akkor mi mindannyian, együtt, egy új és csodálatos világot, egy fényesebb és sikeresebb jövőt építhetünk majd. Magunknak, de főleg utódaink örömére.
Fogadjátok meg tanácsaimat drága barátaim, és együtt így csodákra leszünk képesek!
Legyen áldás a mi nagy közös munkánkon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése