Néha úgy érzem, a legjobb lenne félre állni és otthagyni minden dolgot, amit másokkal, másokért, másokhoz igazodva végzek. Aztán arra gondolok, hogy ez nemcsak manapság, hanem általában is elég népszerű gondolat lehet ebben az országban.
Aztán arra gondolok, hogy az érzések nem mindig jó tanácsadók. Aztán arra, hogy mi ad értelmet az életnek, ha nem a küzdés maga?! Végül pedig az nyugtat meg, hogy az ilyen töprengések energiáját milyen jó lehet, ha inkább arra tudom fordítani, hogy minél jobban, gyümölcsözőbben, hatékonyabban, bölcsebben, kedvesebben, bátrabban tudjak végezni minden csapatmunkával kapcsolatos tevékenységet. És inkább megtaláljam az egyensúlyt az elvégzendő feladatok sorában.
A kivonulás egyébként is túl egyszerű volna.
A megoldás jóval szebben hangzik!