Visszavágyás

Fényes várhegyen, kövekre hegyezve
aranyló fény mászik a csipkés tornyokra.
Hűs szellő árad a belvárosi közökre.
Vonatok csorgása felel az ormokra.

De árva szívem sötétedő fátyla
vágyakozva térne a Palatinusra.

A levegőben száll a vén Duna illata,
de lelkem sóvárog a Tevere partjára.

hangulat

Hazavágyó

Forog bennem, csak lassan-lassan ül le
a fölkavart lélek. Későre jár.
Már otthon is meleg kéményeinkre
tapadt az éj. E csontig-más határ
hasonlatokkal hízeleg:
a lombok közt fürtös csillag-sorával
gubbaszt a hullámos Mecsek.

Csorba Győző, Római vázlatok

szintek

Acsarkodni állati.

Érvelni emberi.

Érezni angyali.

embernek lenni

A héten valaki hitvallásszerűen határolódott el egy rövid beszélgetésben olyan dolgoktól, melyek alapvető emberi értékek kéne, hogy legyenek. Szerinte ciki és lenézendő, ha valaki dolgokat komolyan végez, ha őszinte és következetes, ha értelmet és célt keres a munkájában, életében. Igazából maga az, ha megpróbál tisztán küzdeni. Nem részletezném bővebben.

Sokszor bukunk, sokszor hibázunk. Jómagam pedig különös perverzióval szeretek magamban, a felfogásomban hibát keresni. Hogy talán én rontom el?!?

Aztán, pár nappal később, érdekes módon egy hetekkel korábbi impulzusból kaptam meg a választ és a megnyugvást. Ez pedig Rudyard Kipling "Ha" c. verse. Szinte tökéletes hitvallás arról, hogy ember. Ha Madách Ember tragédiája teszi fel a kérdéseket és kelti a töprengést, nehezen fogadható válaszokkal, akkor erre Kipling képes odatenni egy kerek egésszé lezáró pontot.

A linkelt Wikipedia oldalon jelenleg Kosztolányi Dezső fordítása olvasható, de érdemes a másik fordításnak is utána járni.

szarkazmus

Barátok, kollégák, ebéd után telt gyomorral a közértben beszélgetnek.

 - Azt olvastam múltkor, hogy egy kutatás szerint a szarkazmusra hajlamosabb emberek általában okosabbak. Illetve, a gyakori szarkazmus a magasabb intelligencia jele.
 - Hű, én sokat csinálom. Akkor én okos vagyok!
 - Jaja, én meg aztán abszolút sokat, akkor én még okosabb vagyok?
 - Hát... Ja.

Labornász

Sejtek fénylenek okuláron át
Vibráló neon a plafonba vág
Cikázó regiszter támasztja a kapát
Kattog az étert szeletelő lapát

A közgazdaságtan törvényei

Az 1900-as évek elején Vilfredo Pareto, a tekintélyes olasz közgazdász
egy közgazdaságtani konferencián Genfben tartott előadást, s eközben ismételten és hangosan félbeszakította befolyásos kollégája, Gustav von Schmoller. Von Schmoller, aki a berlini egyetemen lévő trónusáról irányította a német tudományos világot, leereszkedő stílusban folyton ezt kiabálta be: „De léteznek-e törvények a közgazdaságtanban?”

Pareto főúri neveltetése ellenére nem sokat adott a külső megjelenésére, állítólag a Trattato di Sociologia Generale című monumentális munkájának megírásakor egy pár cipője és egy öltönye volt. Így könnyű volt számára a következő napon koldussá változni és von Schmollert az utcán megszólítani.
„Elnézést, uram, meg tudná nekem mondani, hogy hol találok egy olyan éttermet, ahol ingyen lehet enni?" - fordult hozzá Pareto. „De kedves uram, ilyen éttermek nincsenek. Viszont itt a sarkon van egy hely, ahol jó ételt kaphat olcsón” - válaszolta von Schmoller. ,,Na ugye, hogy léteznek a közgazdaságtanban törvények!” - mondta erre Pareto, és diadalittasan felnevetett.

-- Barabási Albert-László: Behálózva