Fényes várhegyen, kövekre hegyezve
aranyló fény mászik a csipkés tornyokra.
Hűs szellő árad a belvárosi közökre.
Vonatok csorgása felel az ormokra.
De árva szívem sötétedő fátyla
vágyakozva térne a Palatinusra.
A levegőben száll a vén Duna illata,
de lelkem sóvárog a Tevere partjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése