nyitnád szíved bárkinek
ki figyelve embernek áll
serényen kutatod éltedben
ki búban s örömben cimborád
de fanyalgó arcok tengerében
széthúzás vár majd s izzó had
bizalmad a porban rendületlen
hol sok a gaz, sehol az igaz
földön terülve árva lelked
gubbaszt s vonaglik terhek alatt
mert kevés az őszinte jellem
s a megértő, nyílt, őszinte hang
kerestél fényt rendületlen
s torz tükörben gúnyolt amaz
szavad felírják szép serényen
s kimazsolázva, rútul felkavarva
torz visszhangba betekerve
csalárdul zengik kiforgatva
bizalmadból gúnyt kerítve,
hátradőlve, mint sertés falka
(Budapest, 2016.07.26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése